28.-29. Fejezet

 

Huszonnyolcadik fejezet

LOGAN

 

Éreztem, hogy forrni kezd a vérem, amikor beültem a Mustang kormánya mögé, és becsaptam az ajtót.

Dühös voltam.

Haragudtam magamra, amiért ilyen hülye voltam. Hogy nem vettem észre, vagy nem ismertem be magamnak hamarabb, hogy érzek valamit Emma iránt. Amiért olyan szörnyű dolgokat mondtam róla Mattnek, amelyek egyszerűen nem voltak igazak.

Dühös voltam Emmára, amiért nem hagyta, hogy elmondjam a magam részéről a történetet. Mert azt hitte, hogy anyám csalódna bennem.

Dühös voltam Mattre, amiért ő volt az a srác, akibe Emma szerelmes volt, és amiért az összes lány közül, akivel randizhatott volna, úgy döntött, hogy Emma az, aki érdekli.

De leginkább Grace-re voltam dühös. Valójában szavakkal nem lehetett leírni, mennyire dühös voltam rá, amiért feltette azt a videót, és pedig ezért kapcsoltam sebességbe a kocsimat, és gumit égetve hajtottam ki a kocsifelhajtóról.

Grace-nek és nekem beszélgetnünk kellett, és úgy gondoltam, hogy most lenne itt az ideje, hogy meglátogassam.

Furcsa érzés volt a háza elé hajtani. Csak néhány hét telt el azóta, hogy utoljára ott jártam, de mégis úgy tűnt, mintha egy emberöltővel ezelőtt lett volna. Sok jó emlékem volt erről a házról – különösen Grace hálószobájáról –, de ezek az emlékek gyorsan elhalványultak.

Nem tudtam elég gyorsan megszabadulni tőlük.

Féltem, hogy talán korán elment a barátaival, ezért megkönnyebbülten láttam, hogy a kocsija a kocsifelhajtón áll, amikor megérkeztem. Próbáltam nyugodt maradni, amikor kiszálltam a kocsiból, és a bejárati ajtóhoz sétáltam, de a dühöm átjött, amikor dörömböltem az ajtón. Simán becsengethettem volna, de akkor nem tudtam volna kiadni magamból az agresszióm egy részét. Minél többet tudtam kiüríteni magamból, mielőtt meglátom őt, annál jobb.

Csak néhány másodpercbe telt, mire kinyílt az ajtó, és hirtelen Grace állt előttem, és úgy nézett ki, mintha fotózásra indult volna.

Egy pillanatig tanulmányoztam őt. A sminkjét szakértelemmel vitte fel. A haját tökéletesen formázta. Domborulataira és idomaira úgy rásimulta pántos felső és a rövid szoknya, mintha a ruhákat kifejezetten rá szabták volna.

De ebben a pillanatban ennél undorítóbbnak nem is tűnhetett volna, és azon kaptam magam, hogy azon tűnődöm, hogyan sikerült ilyen sokáig vele maradnom.

Az ajkai baljós mosolyra görbültek, amikor meglátott engem. – Helló, Logan. Mi szél hozott?

Nagyon jól tudta, hogy mi hozott ide. A kezeim ökölbe szorultak az oldalamon. – Mi a fene bajod van, Grace?

Grace mosolya csak kissé lankadt, ahogy ártatlanul rám pislogott. – Miről beszélsz?

– Hagyd a szarságot – mondtam összeszorított fogakkal. – Miért csináltad? Miért tetted fel azt a videót?

– Ó– mondta enyhe kuncogással. – A videó? Ezért vagy itt? Logan, nem nagy ügy.

– Nem nagy ügy? – Visszhangoztam. – Felvettél egy nagyon privát beszélgetést a beleegyezésem nélkül, és feltetted, hogy az egész világ láthassa– megjelölve azt az egyetlen személyt, akiről tudtad, hogy ez a legjobban fog fájni.

Megforgatta a szemét. – A rajongóim drámát akartak, ezért adtam nekik drámát. Emellett – mondta vállat vonva – szerencsés vagy, hogy csakazt a videót posztoltam.

Összeszűkítettem a szememet. – Mit akar ez jelenteni?

A mosolya eltűnt, ahogy rám meredt hideg, szürke szemeivel. – Emma ellopott téged tőlem. Sokkal rosszabbat is tehettem volna– és kellettis volna.

Élesen belélegeztem, és hátraléptem egy lépést. Ez. Errőlbeszéltem Emmának, amikor elmondtam neki, miért hazudtam az alkalmassági teszten. Mindig is volt egy sanda gyanúm, hogy Grace pszichopata lesz, ha valaha is szakítok vele. Nem volt kétségem afelől, hogy a videó közzététele volt a legkedvesebb dolog, ami eszébe jutott. Beleborzongtam, hogy milyen más ötletei voltak.

És attól tartottam, hogy bármi is legyen az, lehetséges, hogy még mindig az asztalon van.

– Figyelj, Grace – mondtam halkan –, hagyd békén Emmát. Hallod, amit mondok? Semmi köze ahhoz, hogy miért szakítottunk, és jobb, ha nem tudom meg, hogy valami más tervet eszelsz ki, hogy visszavágj neki, vagy...

– Vagy mi? – A lány a vállára söpörte a haját, és csípőre tette a kezét. A szemei körbetáncolták az arcomat, miközben a mosolya visszatért. – Miért, Logan, ha nem tudnám jobban, azt hinném, hogy valódi, őszinte érzéseid vannak a stréber iránt.

Mély levegőt vettem, és visszatartottam, próbáltam a lehető legkevesebbet dühöngeni. – Szóval, mi van, ha mégis?

Elvigyorodott. – Logan Reynolds? Valódi, őszinte érzelmeket táplál bármelyiklány iránt? Lehetetlen. – Kilépett a verandára, és lassan felém tartott. – Ha nem voltál képes szeretni engem, akkor biztosan nem vagy képes szeretni egy olyan „unalmas, béna lúzert”, mint Emma Dawson.

Megrándultam a sértő szavaira, különösen, hogy az enyémek voltak, de gyorsan összeszedtem magam, és a saját vigyoromat adtam neki. – Grace, én több mint képes vagyok arra, hogy szeressek valakit... csak nem téged. És ez pontosan az oka. Emma nem csinált veled semmit. Semmi rosszat nem tett, de te mégis feltetted azt a videót, mert egy szörnyű ember vagy. Szándékosan bántottál valakit, aki nem érdemelte meg.

Grace hátravetette a fejét, és felnevetett. – Komolyan mondod, Logan? Azt hiszed, bántottam Emmát?

– Igen, tudom. – Mit talált ebben olyan viccesnek?

A nevetése alábbhagyott, és a vigyora visszatért. – Akkor hadd javasoljam, hogy menj vissza, és nézd meg újra azt a videót. Mert ha jól emlékszem, azok a te szavaid voltak, a teszádból jöttek ki, a tehangodon szólaltak meg. – Újabb lépést tett közelebb hozzám, behatolva a személyes terembe. – Nem bántottam Emmát, Logan. Tetetted.

Felemelte az állát, elhaladt mellettem, és azt mondta:– Itt végeztünk. Most már elmehetsz.

Megfordult, a haját felém lendítve, és visszasétált a házába, becsapva maga mögött az ajtót.

Nehéz, levert sóhajjal tértem vissza a kocsimhoz. Grace-nek igaza volt. Én voltam az, aki bántotta Emmát. Persze, Grace-nek nem lett volna szabad felvennie, majd feltöltenie a videót a netre, de nekem sem kellett volna ezeket a dolgokat mondanom. Miért nem lehettem volna egyszerűen csak a támogató legjobb barát? Miért nem mondhattam volna Mattnek, hogy szerintem nagyszerű ötlet, hogy el akarja hívni Emmát randira?

Ó, igen, így van. Mert önző voltam. Mert csak magamnak akartam őt, még akkor is, ha nem én voltam az, akit ő akart.

Emmának igaza volt. Anyám csalódott volna bennem.

Ködben vezettem hazafelé, és csak annyira figyeltem, hogy ne szaladjak át a stoptáblán, vagy ne üssek el gyalogosokat. Nem is tudtam, hogy behajtottam a kocsifelhajtóra, amíg meg nem álltam és le nem állítottam a kocsit.

A telefonom megcsörrent mellettem az anyósülésen. Vakon odanyúltam, felvettem és beleszóltam.

– Halló? – szóltam bele. Mélyen belül reméltem, hogy Emma az, aki azért hív, hogy elmondja, készen áll meghallgatni az én verziómat. De a hang, ami beleszólt, nem az övé volt. Hanem Matté.

– Haver, mi a baja Grace-nek? – kérdezte a fülembe. – Most láttam azt a videót, amit feltett a netre. Micsoda ribanc.

Behunytam a szemem, és az orrnyergemet csíptem. – Azt hiszem, így is lehet nevezni őt – motyogtam.

– Kérlek, mondd, hogy Emma még nem látta.

– Ó, ő már látta. – Hátradöntöttem a fejem a fejtámlának, és a napfénytetőn keresztül bámultam fel a tiszta kék égboltra. – És most már utál engem. Még a szokásosnál is jobban.

Matt felsóhajtott. – Sajnálom, haver. Ez szívás.

– Igen, így van. – Egy pillanatra megálltam. – Még mindig tervezed, hogy elhívod randira, ugye?

Most Matt következett a szünet. Olyan sokáig hallgatott, hogy azt hittem, talán megszakadt a kapcsolat. – Matt?

– Nem – mondta végül. – Valójában nem.

– Mi? Miért nem? – Egyenesedtem ki az ülésemben. – Matt, még mindig el kell hívnod őt randira.

– Sajnálom, ember. Nem fog megtörténni.

– Ennek semmi köze ahhoz, amit tegnap mondtam róla, ugye? – kérdeztem halkan, nem akartam tudni a választ.

Még csak ki sem hagyott egy ütemet sem. – Természetesen.

A francba. Az egész az én hibám volt. Sikeresen lebeszéltem arról, hogy Emmával akar randizni. Szörnyű barát voltam. Egyszerűen borzalmas ember voltam. – Nézd, Matt, nem gondoltam komolyan, amit mondtam, rendben? Szerencsés lennél, ha Emmával randiznál. Komolyan, ő...

– Hé, hadd állítsalak meg itt és most – szakította félbe Matt. – Logan, annak, hogy nem hívtam el randira Emmát, semmi köze ahhoz, amitmondtál. Hanem ahhoz, hogy miértmondtad.

– Mit akar ez jelenteni?

Matt halkan kuncogott. – Haver, nem kell ahhoz rakétatudósnak lenni, hogy kitaláljam, hogy be vagy indulva Emmára.

Felnyögtem, és a kormánykerékre hajtottam a fejem. – Miről beszélsz? – kérdeztem, tudatlanságot színlelve.

– Tudod, miről beszélek. Ahogy tegnap beszéltél róla, láttam, hogy nagyon nem tetszik neked az ötlet, hogy randizzak vele, és megpróbáltál eltántorítani a gondolattól. Először azt hittem, azért, mert tényleg elhitted, amit róla mondtál, de aztán kezdett minden értelmet nyerni. Nem akarod, hogy randizzak vele, mert te is randizni akarsz vele. Logan, te szerelmes vagy Emmába.

Leesett az állam, ahogy visszaültem. – Én nem.

– Az vagy. És amint erre rájöttem, ő számomra tabu lett. Te vagy a legjobb barátom, Logan, nem fogom üldözni azt a lányt, akibe szerelmes vagy.

– Nem vagyok szerelmes belé – tagadtam összeszorított fogak között. Valahogy mégis kedveltem őt? Persze. Élveztem vele lógni? Határozottan. Csodálatosan csókolt? Kétségtelenül. De szerelmes voltam belé?

Nem. Kizárt dolog. Még soha nem voltam szerelmes senkibe. Azt sem tudnám, hogyankell.

– Tagadhatod, ameddig csak akarod – mondta Matt –, de ettől még nem lesz igaz.

Sóhajtottam, és megráztam a fejem. – Még ha szerelmes is lennék Emmába– ami nem vagyok –, ő nem szerelmes belém. Ő belédszerelmes, Matt. Te vagy az, akit akar. Te vagy az, akit mindig is akart. Évek óta beléd van zúgva. Ha vele akarsz lenni, akkor vele kell lenned. Nekem megfelel. Esküszöm.

– Baromság – mondta Matt. – Nézd, Emma jó fej. Kedvelem őt, de nem annyira, mint te, nyilvánvalóan. Nem vagyok hajlandó tönkretenni a barátságunkat egy lány miatt.

Matt és én már régen megegyeztünk, hogy soha nem hagyjuk, hogy egy lány közénk álljon, és ez volt az első alkalom, hogy ezt a fogadalmat próbára tettük.

Úgy tűnt, hogy mindketten megtartottuk a szavunkat.

És most egyikünk sem fog a lány mellékerülni.

– Úgysem számít – motyogtam. – Emma nem a tulajdonom, és nem tartozik egyikünkhöz sem. Most jobban utál engem, mint valaha, és valószínűleg rád is haragszik, mert biztos vagyok benne, hogy azt hiszi, hogy meghallgatod, amit mondtam, és emiatt nem hívod el randira. – Összeráncoltam a homlokom. – Ezt tényleg elszúrtam, ugye?

– Nem – mondta Matt. – Nem hiszem. Lehet, hogy most utál téged, de majd túlteszi magát rajta, ha lehiggad. Miután lesz lehetőséged mindent megmagyarázni, és elmondani neki, hogyan érzel iránta, biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz.

Bárcsak elhinném volna, de nem hittem.

Kinyitottam az ajtót, és kiszálltam a kocsiból. – Figyelj, Matt, majd később beszélünk, oké?

– Igen, persze. Rendben leszel?

– Nem lesz semmi bajom – hazudtam, és megszakítottam a kapcsolatot.

Becsuktam az ajtót, és hátamat a kocsinak támasztottam. Tekintetemet a Dawson-ház felé irányítottam, és Emma hálószobájának ablakára meredtem.

Visszakapcsolva a telefonomat, tárcsáztam a számát. Tudtam, hogy időpocsékolás, és hogy hagyni fogja, hogy hangpostára kapcsoljon, de nem érdekelt. Legalább meg kellett próbálnom.

Néhány csörgés után megszólalt az előre felvett hangja, és közölte, hogy nem tudja fogadni a hívásomat, és hagyjak üzenetet.

A sípszó után rövid szünetet tartottam, miközben azon gondolkodtam, hogy leteszem. De nem tehettem meg.

– Emma – mondtam, miközben az ablakon tartottam a szemem, remélve, hogy bármelyik pillanatban megjelenhet. – Tudom, hogy most utálsz, és nem hibáztatlak érte, de kérlek... beszélnünk kell. Vannak dolgok, amiket el akarok mondani neked, de nem akarom hangpostán vagy sms-ben elmondani. Személyesen kell elmondanom. Szóval kérlek, hívj vissza.

Legyőzöttnek éreztem magam, és befejeztem a hívást. Nem fog visszahívni. Nem akarta hallani, amit mondani akartam. Még ha lett volna is lehetőségem elmondani neki, valószínűleg úgysem hitt volna nekem. Elvesztettem a bizalmát, és nem valószínű, hogy valaha is visszanyerhetem.

– Hé, Logan! – hallatszott egy vidám hang az utca túloldaláról.

Elfordítottam a fejem, és láttam, hogy Riley felém tart. Nem láttam őt azóta, hogy a múltkori buliban otthagytam, hogy hazamenjek és megnézzem Emmát, és akkor eléggé zaklatottnak tűnt emiatt.

Remek, pont erre volt szükségem– egy újabb konfrontáció egy olyan lánnyal, aki utált engem.

– Szia – mondtam óvatosan, mosolyt erőltetve az arcomra.

Meglepő módon viszonozta a mosolyt. Talán ez nem is lesz olyan rossz, mint gondoltam.

– Mit csinálsz? – kérdezte, ahogy közeledett. Mellettem a kocsinak támaszkodott, és követte a tekintetemet Emma háza felé. – Hátborzongató zaklatónak lenni? – kötekedett.

Kuncogtam, és beletúrtam a hajamba. – Mi a helyzet, Riley?

Megvonta a vállát. – Igazából semmi. Annyira unatkozom. Matt elment ma, és csak Jade és a fura barátai maradtak ott, és attól tartok, hogy valami sátáni rituáléra készülnek, vagy ilyesmi. Ki kellett jutnom a házból, mielőtt az emberáldozatuk leszek. – Szünetet tartott, majd hozzátette: – Bár valószínűleg biztonságban vagyok, tekintve, hogy nem vagyok szűz. – Kacsintással és vigyorral fejezte be.

Ezen csak nevetni tudtam. Az eddigi délelőttöm után ez elég jól esett.

– Ha ma nincs semmi dolgod, nem akarsz együtt lógni? – kérdezte.

Lenéztem a telefonomra. Még csak egy perc telt el azóta, hogy Emma hangpostáját hagytam, és bár tudtam, hogy nem fog visszahívni, valószínűleg az egész napot azzal töltöm, hogy néhány másodpercenként ellenőrzöm a telefonomat, hátha mégis visszahív.

Így nem lehetett eltölteni egy gyönyörű, napsütéses, forró nyári napot.

– Jó lenne– mondtam, és visszatömtem a telefont a zsebembe. – Elmehetnénk a Funland Parkba. Voltál már ott?

Hátravetette a fejét, és nevetett. – Nem, mióta itt vagyok, nem, de gyerekkoromban jártam ott néhányszor. Van még mindig az a fémvázas hullámvasút, ami úgy néz ki, mintha minden egyes alkalommal össze fog omlani, amikor felszállsz rá?

Bólintottam. – Nemcsak, hogy még mindig megvan, de soha nem korszerűsítették, így még rosszabbnak tűnik, mint gyerekkorunkban volt. Hallanod kéne a hangokat, amiket kiad. Esküszöm, egyszer, amikor a közelében álltam, a semmiből előbukkant egy csavar, és pont előttem landolt. Biztos a körhintáról jött. Csavarok nem esnek le csak úgy az égből a semmiből.

Riley kuncogott, és megütötte a karomat. – Ezt csak kitaláltad!

– Nem – mondtam vigyorogva.

– Igen, persze. – Amikor a kuncogása alábbhagyott, azt mondta: – Alig várom, hogy felülhessek rá. Szeretem az izgalmakat.

A vigyorom elkomorult, mert nem tévesztettem szem elől a szavai jelentését.

Ne csináld ezt, Logan. Mondd meg Riley-nak, hogy mégsem akarsz együtt lógni. Menj inkább Emmához. Törd be a bejárati ajtaját, ha kell. Ronts be a házába, és követeld, hogy hallgasson meg. Kérj bocsánatot minden szörnyűségért, amit valaha is tettél vele. Mondd neki, hogy szereted. Csókold meg. Csókold ki belőle az utolsó leheletnyit is. Öleld magadhoz, és soha többé ne engedd el...

Eltaszítottam magamtól ezeket a gondolatokat. Emma nem akart engem. Utált engem. Ezen nem változtatott volna semmilyen bocsánatkérés vagy könyörgés. Még ha meg is bocsátana nekem, soha nem lehetnénk többek, mint szomszédok. Ismerősök.

Egy utolsó pillantást vetettem Emma házára, majd visszafordultam Riley-hoz.

– Én is szeretem a jó izgalmakat – mondtam, és az ajkaim vigyorra húzódtak, miközben a kocsi felé mutattam. – Ugorj be.

Huszonkilencedik fejezet

EMMA

 

– Emma? Drágám? Minden rendben van?

Anyám tompa hangjának hallatán a hálószobám ajtaján keresztül gyorsan letöröltem a könnyeket a szememből, miközben felültem az ágyamon. – Igen, anya, minden rendben van.

Mire berontottam a házba, apám már elment dolgozni, és anyám is épp indulni készült. Amikor meglátott a lépcsőn felfelé rohanni, utánam kiáltott, hogy jól vagyok-e, de nem válaszoltam neki. Egyenesen felrohantam a szobámba, és becsaptam az ajtót.

Mivel aggódó anya volt, semmiképpen sem akart elmenni dolgozni, amikor tudta, hogy valami baj van a lányával. És bár tényleg nem akartam beszélni a történtekről, nem akartam, hogy elkéssen a munkából. Egész nap a szobám előtt maradt volna, hogy megtudja, mi történt, ha hagyom.

– Bejöhetek? – kérdezte halkan.

– Igen, persze – válaszoltam, és kisimítottam a hajamat.

A hálószoba ajtaja lassan kinyílt, és anyám bedugta a fejét. – Emma, mi a baj? Történt valami a kocogás közben?

Igen, valami történt. Valaki kitépte a szívemet a mellkasomból és kettétörte.

De ezt nem mondtam neki. Ehelyett csak szipogtam, és lehajtottam a fejem, üresen bámultam az ölemben nyugvó kezeimet.

– Édesem. – Anya leült mellém, és átkarolta a vállamat. – Mi folyik itt?

Amikor nem válaszoltam, folytatta.

– Van ennek valami köze Loganhez?

Meglepetten pislogtam rá. – Honnan tudtad?

Anya mosolygott. – Anyai megérzés. Ráadásul mintha hallottam volna, hogy beszélgettek a verandán. – Sóhajtott egyet. – Most meg mit csinált?

– Megmutatom– mondtam, és felkaptam a telefonomat. Előkerestem a videót, megnyomtam a lejátszást, és átadtam neki.

Figyelmesen néztem az arcát, miközben a videót figyelte. Látni akartam a pontos pillanatot, amikor anyám tizennyolc év után végre rájön, hogy Logan Reynolds egy semmirekellő bunkó.

A szája sarka lefelé rándult. – Mi ez? – kérdezte.

– Ez egy videó, amit Logan volt barátnője készített egy tegnapi buliban. Ma reggel tette fel a netre, hogy mindenki láthassa.

– Bocsánat, mi van? – Anya hangja megkeményedett, miközben a szeme aggódva összeszűkült. – Drágám, téged zaklatnak is?

Pislogtam, és azt mondtam: – Mi? Nem. – De aztán megálltam, és egy pillanatra elgondolkodtam. Azt hiszem, bizonyos értelemben mégiscsak.

Anya felállt. – Hogy hívják Logan volt barátnőjét? Azonnal felhívom az anyját...

– Nem, anya. – Megragadtam a karját, és visszakényszerítettem  magam mellé az ágyra. – Nem kell, hogy felhívd Grace anyját, oké? Az csak rontana a helyzeten. Különben is – mondtam, miközben az ölemre pillantottam –, nem igazán a videó az, amit feltettek a netre, ami miatt most ideges vagyok.

– Logannek köze van ahhoz, hogy ez a videó felkerült a netre? – kérdezteAnya feszült hangon. Azt hiszem, félt attól, hogy mi lesz a válaszom.

– Nem – mondtam halkan. – Legalábbis azt állítja, hogy semmi köze hozzá. Azt mondta, nem tudta, hogy Grace filmez. És azt hiszem, én hiszek neki. Nem lennék meglepve, ha Graceazért csinálta ezt, hogy visszavágjon neki a szakításukért, de... mindez nem mentség arra, amit rólam mondott.

Anya a térdemre tette a kezét. – Édesem, lehetséges egyáltalán, hogy ez a videó ki lett ragadva a szövegkörnyezetből?

Értetlenül bámultam rá. – Mi van?

– Én csak... – Visszavette a telefonomat, és újra elkezdte játszani. – Egyszerűen nem érzem úgy, hogy egy szót is komolyan gondolna abból, amit itt mond.

– Anya – szidtam meg. – Miért mondod ezt?

– Mert... – Nagyot sóhajtott, amikor másodszorra is végignézte a videót. – Először is, nem úgy hangzik, mintha elhinné egy szavát is. És aztán a videó hirtelen véget ér, mintha talán több is lett volna a Matt-tel folytatott beszélgetéséből, de Grace nem akarta, hogy azt a részt lásd. – Összeszorította az ajkát. – Határozottan úgy gondolom, hogy itt valami nincs rendben.

– Nincs rendben? Anya, nézz szembe a tényekkel. Logan ezt gondolja rólam. Mindig is ezt gondolta rólam. És ami még rosszabb, ez a videó tegnapkészült. Csak néhány órával azelőtt, hogy mi... – Összeszorítottam a számat, mielőtt befejezhettem volna a mondatot.

Anyám oldalra hajtotta a fejét. – Mielőtt mi?

Idegesen játszottam az ingem szegélyével. – Mielőtt megcsókoltuk egymást.

Anyának leesett az álla, és meglepetten tágra nyílt a szeme. – Csókolóztatok?

Bólintottam. – Csak gyakorlásnak indult, de aztán... nem is tudom, úgy tűnt, hogy valami több lesz belőle. – Lesütöttem a tekintetem. – Legalábbis számomra az lett.

– Ó, Emma – lihegte. Elsöpört egy hajszálat az arcomról. – Szereted Logant?

A látásom elhomályosult, ahogy a könnyek újabb hulláma fenyegetett. – Nem tudom. Talán tudom, de nem számít. Hallottad, mit mondott a videón.

– Nos, szembesítetted vele?

– Igen, megtettem.

– És mi volt a magyarázata?

Kinyitottam a számat, hogy válaszoljak, de aztán rájöttem, hogy nem tudom. Mert nem adott magyarázatot.

Mert én nem adtam neki erre lehetőséget.

Egy nyögéssel előrehajoltam, és a kezembe temettem az arcomat. Mi van, ha anyámnak igaza volt? Mi van, ha volt egy tökéletesen jó magyarázat arra, hogy miért mondta azt, amit mondott? Mi van, ha a szavait kiragadták a szövegkörnyezetéből? Megpróbált beszélni velem erről, de annyira feldúlt voltam, hogy folyton félbeszakítottam.

– Nem hagytam, hogy megmagyarázza– vallottam be, és hagytam, hogy a kezeim visszaessenek az ölembe.

– Akkor talán kellene– mondta anya halkan. – Drágám, tudom, hogy Logan sok mindent tett és mondott neked az évek során, ami felzaklatott, de nem hiszem, hogy ez most olyan, mint a többi alkalommal. Lehet, hogy tévedek, és ha tévedek, akkor sajnálom, és csatlakozom hozzád, hogy gyűlöljem őt. De egyelőre beszélj vele. Hadd magyarázza meg.

Ünnepélyesen bólintottam, és lesöpörtem a könnyeket a szememről. – Rendben, úgy lesz.

Anya mosolygott. – Jó. – Előrehajolt, és csókot nyomott a fejem tetejére. – Bárcsak többet beszélgethetnénk, de mennem kell dolgozni. De ezt a beszélgetést később is befejezhetjük, miutánújra beszéltél Logannel. – Felállt. – És ki tudja? Talán lesz mit ünnepelnünk.

– Anya– mondtam, a szememet forgatva. Visszamosolyogtam, és azt mondtam neki, hogy legyen jó napja a munkahelyén, miközben elhagyta a hálószobámat.

Már jobban éreztem magam. Anyám „megérzései” általában nem szokták őt rossz irányba terelni, így, ha tényleg úgy érezte, hogy a videóban több van, mint ami látszik, akkor talán ez volt a helyzet. És mivel segített megnyugodni, talán most már hagyhatom, hogy Logan elmondja a saját verzióját anélkül, hogy durván félbeszakítanám.

Néhány percig nem csináltam mást, csak bámultam a telefonom üres képernyőjét, és arra törekedtem, hogy a hüvelykujjam megnyomja a gombot, hogy életre keljen, a képernyő feloldásához húzzam a gombot, és tárcsázzam Logan számát. De valami megakadályozott ebben. Talán az a szörnyű megjegyzésem volt az, amit az anyjával kapcsolatban tettem, hogy az anyja csalódott benne. Annyira szégyelltem magam, amiért ezt mondtam, különösen azért, mert valójában nem gondoltam, hogy igaz, de megbántott, és a szavak csak úgy kicsúsztak a számon, mielőtt az agyamnak esélye lett volna jóváhagyni őket.

Nagyon is lehetséges volt, hogy most nem akart velem beszélni.

Sóhajtva felálltam az ágyról, és odasétáltam az ablakhoz, amely Logan házára nézett. Ahogy közeledtem, láttam, hogy a Mustángja behajt a kocsifelhajtóra. Biztos elment valahová a veszekedésünk után.

Egy percig figyeltem, amíg ő a kocsiban maradt. Úgy tűnt, hogy telefonon beszél, és nem tudtam nem kíváncsi lenni, hogy kivel beszél.

Csak azt tudtam, hogy nem én voltam.

Nem sokkal később kiszállt a járműből, becsukta az ajtót, nekitámaszkodott... és szinte azonnal felpillantott az ablakomra.

Gyorsan hátraléptem egy lépést, elég messzire, hogy még láthassam őt, de ő ne láthasson engem. Felemelte a telefonját, úgy tűnt, mintha elkezdett volna tárcsázni egy számot, és a szívem megdobbant a mellkasomban. Engempróbált felhívni?

A választ akkor kaptam meg, amikor a saját telefonom csörgött a kezemben. Izgatottan húztam, hogy felvegyem. – Halló?

– Szia. Te vagy Emma?

A hang a másik végén egy férfihang volt, de nem Logané. Zavarodottan pillantottam vissza az ablakon, és láttam, hogy Logan most a telefonjába beszél... de nem hozzám.

Összeszűkítettem a szemem. Ha ez nem Logan volt, akkor ki?

– Igen, itt Emma– válaszoltam óvatosan. – Ki az?

– Justinvagyok – mondta a hang.

Az elmémben nem volt semmi. – Justin?

Halkan kuncogott. – Igen, Justin. Justin Daniels? Jártál már néhány bulimon a nyáron.

Á, az aJustin. Miért hívott az aJustin?

– Ó, szia, Justin– mondtam, és igyekeztem nem olyan csalódottnak tűnni, mint amilyen csalódottnak éreztem magam. – Honnan szerezted meg a számomat?

– Vannak kapcsolataim– mondta. – Ismerek valakit, aki ismer valakit.

Nos, ez furcsa volt. – Oké... szóval, mi a helyzet?

– Csak azt akartam mondani, hogy láttam azt a videót, amelyet Grace ma reggel tett közzé az interneten, és megdöbbentem. Nem tudom elhinni, hogy ilyesmit tett. És nem tudom elhinni, hogy Logan ilyeneket mondana rólad.

Visszatértem az ablakhoz, és figyeltem, ahogy Logan befejezi a telefonbeszélgetést.

– Igen, én sem tudtam elhinni– mondtam zavartan.

– Tudod, semmi sem volt igaz abból, amit Logan mondott– folytatta. – Te nem vagy lúzer vagy stréber. Abból, amit én látok, elég jó fejnek tűnsz.

A szám sarkai lefelé fordultak, amikor láttam, hogy Logan Matt háza felé pillant... és láttam, hogy Riley odamegy hozzá.

– Köszönöm– mondtam Justinnak, és néztem, ahogy Logan üdvözli Riley-t.

– Nem probléma– mondta. – Hé, arra gondoltam, hogy talán lenne kedved valamikor eljönni velem valahova? Mondjuk egy randira?

Ez elterelte a figyelmemet az ablakról. – Elnézést, mit mondtál az előbb? – Lehetetlen, hogy jól hallottam volna. Kizárt, hogy Justin Daniels épp most hívott volna el randira.

– Randira hívlak– mondta, hangjában szórakozással fűszerezve.

Oké, tehát jól hallottam. De ennek akkor sem volt semmi értelme. – Um...

Nem tudtam, hogyan válaszoljak erre. Alig ismertem Justint. Tudtam róla, és amit tudtam, az nem volt valami nagyszerű. Szörnyű híre volt, ha a lányokról volt szó. Hallottam az összes történetet. Az összes pletykát. Rossz híre volt. Logan gondoskodott róla, hogy ezt tudjam.

Kicsit több volt, mint gyanús, hogy Justin véletlenszerűen felhívott, miután látta azt a videót, és azt mondta, hogy randizni akar velem. Így hát kinyitottam a számat, hogy visszautasítsam az ajánlatát, de a szavaimat megállította az, aminek a hálószobám ablakán kívül szemtanúja voltam.

Logan és Riley most beszélgettek. Mosolyogtak és nevettek. A lány megérintette a karját. Bármit megadtam volna azért, hogy megtudjam, miről beszélgetnek... hogy mi ültette azt a mosolyt az arcára, pedig nemrég még szerencsétlennek tűnt, amikor becsaptam az arcába a bejárati ajtót.

– Emma? Ott vagy?

Justin hangjára pislogtam. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy még mindig vele beszélek telefonon.

– Igen, bocsánat– motyogtam.

– Szóval, lenne kedved valamikor eljönni velem valahova?

Logant és Riley-t bámultam. Figyeltem, ahogy Logan mond valamit neki, és a kocsija felé intett. Figyeltem, ahogy a lány beszállt. Figyeltem, ahogy ő is ugyanezt teszi, rögtön azután, hogy egy újabb gyors pillantástvetett felém. Figyeltem, ahogy a kocsi kihajt a felhajtóról, és eltűnik az utcán.

A szívem a mellkasomban összeszorult. Persze, hogy ő és Riley együtt mentek el valahová. Miért ne mentek volna? Egész nyáron flörtöltek. Együtt mentek el a múltkori buliba. Tetszett neki. Szerinte vicces és szexi volt. Ő volt minden, amilyenné engem akart tenni... hogy a legjobb barátjával is megkedveltessen.

Logan nem kedvelt engem. Ezt nagyon világossá tette a videóban. Talán ez volt az egyetlen alkalom anyám életében, amikor a megérzései tévedtek. Nem volt összefüggés. Semmi félreértés.

Nem kedvelt engem. Riley-t szerette.

De miért is érdekelne? Én sem kedveltem őt. Az érzés kölcsönös volt.

– Emma? – Justin kissé bosszús hangja törte át a gondolataimat.

– Bocsánat– mondtam, erősen lehunytam a szemem, és megráztam a fejem. – Sajnálom, Justin, csak egy kicsit szétszórt vagyok.

– Semmi baj– mondta. – Nézd, ha szükséged van egy kis időre, hogy átgondold...

– Igen– mondtam, újra kinyitottam a szemem, és Logan üres kocsifelhajtójára bámultam. – Úgy értem, igen, elmegyek veled.

Micsoda? Emma, mit csinálsz?

– Nagyszerű!–mondta. – Mit szólnál a holnap estéhez? Megnézhetnénk egy filmet vagy valamit.

– Jól hangzik– mondtam összeszorított fogakkal. Nem, nem így van! Vond vissza! Mondd meg neki, hogy csak vicceltél!

– Mi lenne, ha hét körül érted mennék?

– Tökéletes– mondtam, mosolyt erőltetve magamra.

– Félelmetes. Csak küldd el a címedet, és akkor találkozunk.

– Megteszem. – Befejeztem a hívást, és mély levegőt vettem, visszatartottam, amíg nem kezdtem csillagokat látni.

Amikor végre kiengedtem, pánikba estem. Épp most egyeztem bele, hogy randevúra megyek Justin Danielsszel, az iskola legnagyobb játékosával. A sráccal, akinek nyilvánvalóan volt valami hátsó szándéka, hogy randira hívjon. Mi volt a baj velem?

A válasz egyszerű volt. Logan azt hitte, hogy egy vesztes vagyok. Nem akart engem, és sikeresen rábeszélte Mattet is, hogy ne akarjon engem. Lehet, hogy Justinban nem lehetett megbízni, de ő volt az egyetlen srác, aki talán mégis akart engem, mindazok ellenére, amiket abban a videóban mondtak.

Nem ez volt életem legjobb döntése, de nem érdekelt. Különben is, ha Logan rájön, hogy Justinnal randizom, valószínűleg teljesen ki fog borulni.

Ez elég ok volt számomra.